Majdnem kihagytam a lényeget, de egy blogbejegyzés mérete nem lehet túl terjedelmes, mert akkor unalmas. Nos, a vaddisznós "kaland" záróakkordja méltó lett az előzményekhez. Éjjel 11 órakor értem haza, akkor fordultam be a házunk elé, éppen a kissé elfáradt testemet bontottam ki az autóból, amikor "fatornyos" kisfalumban a tűzijáték kezdődött. 

Miután a házam a "hegyen" van, a tűzijáték meg lentről indult, ezért a szépséges csillogások, fényeffektek, színes tobzódások, szinte nappali fénybe öltöztették a disznó vérétől, sarátol piszkos autómat, velem ünnepelve a sikeres vadászatot. 

Tudom, a tüzijáték nem nekem szólt, de a természeti szépségek, is csak azoknak okoz örömet, akik éppen jelen vannak, kedvezményezettei a csodának - aki otthon marad, az kimarad. Ezért én a tüzijátékból is kisajátítottam egy kis részt, a rám eső részt és a vadász sikerem ünneplésének tekintettem.

Persze nem elfeledve, hogy ennek az ünneplésnek mi az eredeti jelentése.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.