Ha nem vadászok éppen, akkor is a vadászat körül jár az eszem. Ilyen az, amikor a vadászat zsigeri, minden porcikájába beleivódott az embernek, amikor már az sem biztos, hogy a vérünk piros, nem pedig zöld !

Az előző bejegyzésemben egy "ládás fácán"  rövid életútját írtam meg, "akinek" a szabad életből alig pár perc jutott. Még meg sem száradt a képzeletbeli tinta az írásomon, mikor a ma reggelt, éktelen puskaropogás zaja verte fel, a falu "alatti" fasorba kihelyezett madarakat kaszabolták a területünk új urai. 

Illetve ez szóbotlás, vagy inkább nosztalgia, mert ez a terület már nem a mi területünk, bekapta a kisgömböc. A kiszolgáló ipar részese, reptetett kacsákkal, nejlon fácánokkal, kamárázott vaddisznókkal, vadkár címén lelőtt szarvasokkal. 

Mi lesz itt, ha elér bennünket is a sertéspestis?  Az új vadászok jórésze, csak disznóra specializálódott, rangon aluli  hajtásban baktatni, lőtt fácánt, esetleg nyulat cipelni - de zömüknek még csak sörétes puskája sincs, viszon van, éjjellátója, hőkamerás céltávcsöve, stb.

Belegondolt már valaki, hogy az egész évben lőhető vaddisznó kiesésével, mire fog vadászni? 

Jó ez vagy sem, nem tudom de az biztos, hogy a vadászati lehetőségek beszűkülésével, sok vadász kedvét veszti majd és szögre akasztja a puskát. A sertéspests, nem csak a disznók számát fogja totálisan leszűkíteni, hanem a vadászokét is !

És itt utalnék az elejére, ha a vadász, csak divat- jáger volt és nem "zsigerből" az, akkor  ez akár egy megtisztulási folyamat első lépése is lehet.

Én ennek drukkolok !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.