Nem sok jóval kecsegtetett a látvány, ami az ablakon kinézve - reggel hatkor -  elém tárult, mivel az utcai lámpák fénye is fáradtan zuhant bele a sűrű, zúzmarás ködbe, a házunk előtti úttest gonoszul csillogott, óva mindenkit a rámerészkedéstől. Ahogy ilyen időben modják, csak az merészkedjen ki, akinek életbevágóan fontos dolga, baja van, vagy vadászni megy -tenném hozzá !

A szabad ég alatt éjszakázó autóm is vastag fehér mázat húzott magára, de már a hozzájutás is felért egy korcsolya kűrrel, ha meg  a deres bokrokba kapaszkodtam - segítséget várva tőlük - sem jártam sokkal jobban,mert a korai zavarásért mérgükben mindent a nyakamba zúdítottak. Csak tavaszodjon ki - fenyegettem őket - egy jókora metszéssel majd szerényebbre igazítalak benneteket !

A Duna túloldalán sem vált barátságosabbá az idő, bár ahol a köd egy kicsit szolídabb volt, ott a táj  fagyos szépségét - ha rövid időre is- de megmutatta.  A fák, bokrok ágai mélyen meghajoltak tél tábornok ajándékától, a fagyos zúzmarától. Furcsa jelzővel tudnám illetni a látványt, mert félelmetesen szép volt !

A köd, a nyirkos hideg egész délelőtt elkisért bennünket, de szerencsénkre a  fácánokat ez nem érdekelte, a fasorokból, kisebb nádasokból sorra-másra kaptak szárnyra, egy némelyik a puskáink irányába.

A vadászat végén  - már hagyományosan - a Matyi halász - pazar halászlevét tömtük magunkba, mint akik három napja nem ettek.Ami jó az jó! 

Köd ide, köd oda, remek nap volt !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.