Maga alá gyűrte a vadászat etikai normáit az új nagybirtokosok mohósága. Vadkár címén statáriumot hirdettek minden szarvasra - a bikák kivételével - azok ugyanis kellenek majd ősszel ugyan ezen OKJ-s grófoknak a falra, státusz szimbólumnak.  Az eredményességük is garantált, hiszen most már szinte alap felszereltség a tiltott hőkamerás céltábcső, stb.ami elől nincs nyugta és menekvése a vadnak. Kérdeném, hogy ami tilos, az miért szabad? Naív vagyok, de ez jól áll nekem !

Az meg megérne egy misét, hogy ebben az időszakban, amikor várhatóan akár több millióan is a létminimumon fognak tengődni, vagy az alatt, éhezve, hogy a lőtt és negatív pestises disznókat miért kell a fehérjefeldolgozóba küldeni szappanak, amikor  a közétkeztetésben lenne a helyük.

Másodszor vagyok naív?

Ezt a témakőrt bezárva, zárásul és biztatásul, egy szép verset biggyesztenék ide, Kerényi Grácia költőnőtől.

"Kellenek még helyek, ahol igazat mondanak. Kellenek emberek, kik nem motyognak orr alatt. Kellenek gyerekek, kik tudást kérnek és hitet. Kellenek öregek, kik elfecsérlik szívüket ."

Harmadszorra már nem vagyok naív, hanem bizakodó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.