Lecsengőben a járvány, mint háborúban a bombázások után, bújnak elő az emberek, a lakásuk börtönéből. Az eufória együtt jött a jó idővel, mindenki megindult, elindult, lassan újra megtelmek a városok falvak élettel, a félelem, rossz álom maradt, a karantén nehéz heteit  lassan majd elfelejtjük. 

A hősködés is beindult, " én nem is féltem, minek, csalánba nem üt a menykő", de van ennél cifrább okoskodás is, ami mindenféle összeesküvés elméleteket vélt tudni és a vírus létét tagadni, stb. 

Úgy lehet ez, mint a gyerekeknél, ha váratlanul nagyot villámlik és hozzá fülrecsegtetően dörög, aminek a hozadéka a hatlmas ijedtség és a szaros nadrág lesz. Az ijedtség elmúltával jön a hősködés, " én nem is féltem csak úgy csináltam" de  a szaros gatya a bizonyíték, hogy a félelem valódi volt . És ez nem szégyen ! 

Norméális ember fél a vírustól, hiszen volt alkalmunmk látni, hallani, hogy micsoda pusztítást tud csinálni ! Most, hogy elvonult felőlünk, nem kell szégyellni, hogy féltünk, mert a  gatya a bizonyíték rá, hogy mennyire !

Szorongani sem kell, mert az hosszú távon lélekromboló lehet, de egy a korábbinál visszafogottabb, szolídabb életforma kialakítása, vírus nélkül is szívből javasolható. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.