Emlékmorzsák !

2020.07.02. 10:18

Az íráshoz - ha csak blog is az - kevés a rutin, nekem legalább is  -  csak a zsurnaliszták képesek semmiből cikket varázsolni. Az ihlet, vagy jön, vagy nem, melegben kevésbé, mert Múzsa sem csókol szívesen izzadt homlokot.

Most pedig melegből van bőven, ilyenkor az ember agyában a túlélés ösztöne dolgozik - jókora képzavarral - de remélem értehetően. De nem csak az írás esik nehezemre, a vadászatot és a pecát is hanyagolom, ugyanis semmi olyat nem csinálok szívesen, amiben nincs komfort érzésem. Remélem, ez nem tűnik nagyzolásnak, éppen a mai napon betöltött 77. évem, elég indok erre.  

Nem voltam ám mindíg ilyen "kényes" , rettentő jól bírtam a gyűrődést, nyilván az évek száma volt a meghatározó. Eszembe jutott - jé, talán mégis a Múzsa cuppantott egyet? - egyik Namíbiai kalandom, amiben a hőség és a vízhiány tett próbára

Még a kora reggeli mínusz egy-két fokban indultam Ópa nevű busman kisérőmmel Elandok ( jávor antilop) után, akik a Kalahári sivatag egyik itatóját látogatták meg éjszaka, hogy utána a száraz bozótos - se vége se hossza -  homokos sivatagban élelem után kutatva, eltünjenek valamerre. Az én szememnek alig, vagy egyáltalán nem látható nyomokat követtük, órákon át, Ópa szerint olykor már egészen közel kerülve hozzájuk, de ezek a jelek csak az ő számára voltak értékesek, én  - mint csökött fehér ember - csak botorkáltam utána. Hogy mennyi idő telt el nem tudom - Afrikában sosem viseltem órát - minek, itt az a mérvadó, amit a Nap mutat . Ha felkel, reggel van, ha lemegy, este.Közte meg vadászat !

Hogy ne szaporítsam, az egész napos cserkelés, homokban gázolás eredmény az lett, hogy az Elandok kiszúrtak bennünket és leléptek. A vadászláz múltával elemi erővel tört rám a szomjúság és mutogatom Ópának  - üveg nélkül ivási mozgást imitálva - hogy vegye elő a vizet és igyunk.  Erre ő értetlenül tárta szét karjait és rám mutogaottt, hogy az víz nyilván nálam van, mert nála nincs!

Sivatagi utazók leírásából tudtam, hogy az nem sok jót jelent, ha egy napi járásra vagyunk bármitől és nincs vizünk !  Hozzátenném, hogy a reggeli mínuszok után ekkorra már negyven fok körül lehetett. 

A mostani meleg, mellette a vízbőség, csak viccnek tűnik az akkori helyzethez. A történet vége az - hogy a farm tulajdonos elindult a keresésünkre, és  - miután ezt a blogot nem postumusz írom - meg is találtak.

Minden jó, ha víz a vége !

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr3315978646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az angol beteg 2020.07.03. 12:22:00

Isten Éltesse Sokáig Doki Erőben, Egészségben és Minden Földi jóban, Boldogságban!! Jó volt elröppenni hacsak gondolatban is távoli tájakra leírása alapján.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2020.07.03. 20:40:50

@Az angol beteg: Köszönöm szépen és hasonló jókat kívánok én is !

Gota0808 2020.07.13. 09:55:25

Kedves Doktor Úr! A nevezetes ünnep utánra is jó egészséget, örömteli napokat, gyakori Múzsacsókot kívánok! V.Á.
süti beállítások módosítása