Ha a gyomrom irányából mesélném a történetet, akkor az úgy szólna, hogy egy halászlé és egy töltöttkáposzta közé szorult be a gerlézés. De elgánsabb ha a Hercegszántói halászlét - pazar íze jogán - a vadászati élmények közé sorolom,  azzal egyenrangúvá téve. 

De akkor hová kerüljön a töltöttkáposzta, sokac módon köcsögben főve, füstölt húsokkal, csontot magukról lerázó oldalas darabkákkal,kacéran gömbölyödő bőrke darabokkal, stb. ha a halászlét vadászati rangra emeltem? Legyen igazság, kerüljön oda a káposzta is !

Sok bába közt elvész a gyerek - a mondás szerint, ami esetetünkben nem volt igaz,mert azért ennek  a napnak a fényét, savát, borsát, mégis csak a gerlézés adta meg. 

Vérmes reményekkel indultunk, hiszen a kombájnok szorgalmasan falták feneketlen bendőjükbe a szárazon kornyadozó napraforgó tányérokat, egyre jobban szűkítve a gerlék  lehetőségeit. A hetek óta tartó szárazság arasznyi porát magasra verték fel,  a fordulókban a porfelhő szinte elnyelte őket, amiből aztán kibújva, új csíkot kedtek hasítani a halálra itélt táblákba.

Rövid keresgélés után, egy aránylag jó helyet találtunk, jöttek-jövögettek a madarak, de csak ímmel-ámmal !  Az idei év gerlemennyisége meg sem közelíti a tavalyit.! A vadászat nem lehet az oka, mert a több ezres gerletömeg csak pár százaléka kerül terítékre - a napraforgót féltő gazdák legnagyobb bánatára - holott a kedvező időjárás több fészekalj felnevelésére biztatta a gerléket.Akkor meg hová lettek?

Miután nem tudományos értekezést írok ezért, a további találgatást abbahagyom !    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.