Gasztro-vadász !
2020.09.13. 15:59
Ha a gyomrom irányából mesélném a történetet, akkor az úgy szólna, hogy egy halászlé és egy töltöttkáposzta közé szorult be a gerlézés. De elgánsabb ha a Hercegszántói halászlét - pazar íze jogán - a vadászati élmények közé sorolom, azzal egyenrangúvá téve.
De akkor hová kerüljön a töltöttkáposzta, sokac módon köcsögben főve, füstölt húsokkal, csontot magukról lerázó oldalas darabkákkal,kacéran gömbölyödő bőrke darabokkal, stb. ha a halászlét vadászati rangra emeltem? Legyen igazság, kerüljön oda a káposzta is !
Sok bába közt elvész a gyerek - a mondás szerint, ami esetetünkben nem volt igaz,mert azért ennek a napnak a fényét, savát, borsát, mégis csak a gerlézés adta meg.
Vérmes reményekkel indultunk, hiszen a kombájnok szorgalmasan falták feneketlen bendőjükbe a szárazon kornyadozó napraforgó tányérokat, egyre jobban szűkítve a gerlék lehetőségeit. A hetek óta tartó szárazság arasznyi porát magasra verték fel, a fordulókban a porfelhő szinte elnyelte őket, amiből aztán kibújva, új csíkot kedtek hasítani a halálra itélt táblákba.
Rövid keresgélés után, egy aránylag jó helyet találtunk, jöttek-jövögettek a madarak, de csak ímmel-ámmal ! Az idei év gerlemennyisége meg sem közelíti a tavalyit.! A vadászat nem lehet az oka, mert a több ezres gerletömeg csak pár százaléka kerül terítékre - a napraforgót féltő gazdák legnagyobb bánatára - holott a kedvező időjárás több fészekalj felnevelésére biztatta a gerléket.Akkor meg hová lettek?
Miután nem tudományos értekezést írok ezért, a további találgatást abbahagyom !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.