Az erdősáv alatti kukoricás, szárazon, satnyán, szarvasrágottan ereszkedett a völgy felé, nem sok jóval kecsegtetve a gazdáját. A vadásszszéken ülve jól beleláttam a táblába, nem hiányzott a magasles kényelme, de a terület ezen a részén nincs is, hála Istennek. Ahol magasles van, ott a forgalom is nagyobb, mármint a vadászok részéről, pláne, hogy van a ki a les létrájáig autózik, nehogy menni kelljen pár métert. Fő a kényelem! Ezért szeretem jobban, a kevésbé látogatott részeket. A vad is így van ezzel !

Még csak fél úton járt a Nap az esti búcsúja felé, meleg volt, de már kicsit fáradtabb meleg, szinte jóleső ! A pipám füstje  éppen jó irányba bodorodott, nem arra, amerről a szarvasok kiváltását vártam. A völgybe futó erdőben dagonya is van, szóval minden adott a szarvasok kényelméhez, persze, ha ők is így gondolják.Így gondolták, mert hét óra körül, először egy tehén jelent meg az erdő szélén, majd egy másik, azután szép lassan a hárem ura is kilépett, a teheneket követve. 

A távcsővem vallatni kezdte a bikát, az agancsa koronás, bár kissé lombár formájú, szabályos tizenkettes, testre, alakra maximum középkorű, szóval ez a bika talán négy -öt év múlva lesz lőhető !

A csapat közelsége miatt, az elvonulásom próbáltam zajmentesen kivitelezni, nehogy elzavarjam a szarvasokat. A kukoricás gazdája ezt biztos másképpen gondolta volna !

De ez már legyen az ő gondja !    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.