Nem szokásom a múlt történésein rágódni, a "mi lett volna ha...." kezdetű mondatokat sem szeretem. A nosztalgiázás már egy más kategória, a jóra, szépre emlékezés szép formája. De az agyunk is "gyárilag" így van programozva, a rosszat gyorsan törli, a jót megszépítii és megtartja. 

Az idei fácán szezon nyitó vadászata hozta ki ezeket a  gondolatokat, mert az egy évvel korábbi szerncsétlenkedésem  már csak rémálomként jut eszembe. A csípőműtétem előtt  - amikor szinte lépni sem tudtam - próbáltam helytállni, de nem ment. Az agyam tudta, hogy mit kell tenni a sikeres lövéshez, de a testem nem működött. A kudarc kódolva volt, csak az akarat vitt előre.

Nos, ez az, amit gyorsan el akarok felejteni, jelentem, sikerrel !  Az egy évvel ezelőtti kínkeserves vadászat emléke a múlté, nézzük a "jelent" !

Okt.22 -re tavaszias idő köszöntött ránk, illetve délre már szinte nyárias.Hároman jörttünk össze, kiegészülve Csanád vadőr Rabbi nevű kutyájával. A kis létszám, csak könnyen lejárható árokpartokat, tarlókat tett lehetővé, ahol a forgatókönyv az volt, hogy Rabbi kutya  kajtatott, mi meg sétálgatva, egyikünk leállva, csipegettük a rebbenő madarakat. Ebben a sétálgatásban már én is aktívan vettem részt, a lábam szépen tette a dolgát, a puskám pedig örömmel engedelmeskedett gazdájának

Szép és eredményes nap volt. Aminek a végén egy pazar halászlé tette fel a koroonát erre a napra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.