Ahogy a tavasz első langyos fuvallata beköszön a kertekbe, azonnal ébredezni kezdenek a téli álmot alvó rügyek, a hóvirág már meg sem lepődött a változáson, ő már akkor tudta, mi következik, amikor hópaplan fedte. Szép nevéhez méltóan bújt elő a hó alól !

A símogató szellő, mintha nem is ugyan annak a szülötte lenne, aki két héttel ezelőtt azt a cudar vihart küldte ránk fácánozás közben.  A szél, a levegő azon része, amelyik siet  - viccesen mondva - de az a vadászatunkat megnehezítő vihar már egyáltalán nem volt vicces. Engem részeg ember módján billegtetett, Ha levegőt akartam venni, tanácsos volt  a szélnek hátat fordítani. Termetesebb vadásztársaim is csak a szélre ráhasalva tudtak közlekedni ! 

Ami érdekes, hogy a fácánok mit sem törődve a széliránnyal, szembe széllel menekültek, jócskán megvallatva a lőtudományunkat. 

Mennyi arca, így jelzője is van a szélnek. Lágy szellő, melengető, símogató fuvallat,  goromba szél, vihar, orkán, tornádó, stb. Pár napon belül ezek közül kettőt is megtapasztaltunk. Egyet a rosszból és egyet a jóból. 

Ettől lesz színes és sosem egyforma két vadászat !  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.