Bocsánat szép hölgy - mert ugye a szépséghez is szerencse kell - hogy levelemmel zavarlak. Mentségemül szóljon, hogy mi már régóta ismerjük egymást, sokszor alakítottad úgy az életem, hogy magam sem értettem hogyan, de reménytelen dolgok - váratlanul jóra fordultak, Szerencsém volt? Lehet ! 

Vadász berkekben úgy tartjuk,Te vagy a főszereplő, mert a sikert 95 %ban neked köszönhetjük és csak a maradék a lőtudás meg az egyebek. De ez nincs mindíg így, mert ha elpártolsz, akkor hiába a lőtudás, várhatom a fácánokat csőre töltött reménnyel, kudarc az eredmény. Mondják rád, hogy szeszélyes vagy - ugyanis az általad képviselt  szerencse igencsak forgandó - amit én el is fogadok,de nem értek. Hogy telhet el egy egész nap úgy, hogy megyek, hajtok, állok, várok, sarat dagasztok, autót gyötrök - és egy árva fácán sem veszi felém az irányt. 

Ha netán megsértettelek valamikor valamivel, akkor elnézést, nem volt szándékomban. Peches emberre szokták mondani, hogy "hadilábon áll a szerencsével". Biztos tudod, hogy én nem "hadilábon", hanem két megvasalt lábon állok, ami azért nem ugyan az. Kedves Fortuna istennő, ha legközelebb vadászok, légy szives a szerencsét egy kicsit mellém állítani, ugyanis nekem is kell a siker - mint mindenkinek - a többit, meg bízd rám, meg a puskámra !

Előre is köszönöm !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.