Teraszosan, egymás fölé, három jókora lucernatábla mászik fel a domboldalra, a szintkülönbségeket meredek erdőcsíkok választják  el egymástól. Őzek lakta vdék ez,  de a múlt évi bikámat is itt lőttem. Négy, vagy öt les sorjázik a erdőszéleken, jó rálátással szinte az egész területre. Igen ám, de éppen ez a baj, mert a vad bárhol jöhet, bármelyik les mellett vagy előtt, szerencse kell hozzá, hogy az "igazira" üljünk. 

Ahogy a mondás tarja, "egy fenékkel nem lehet két lovat megülni"  ezen a helyen is azt sajnálom, hogy abból a bizonyos alsó fertályomból is csak egy van, nem tudok több lesen ülni egyszerre. A távcső gonoszul közelre hozza, a rossz választást, amikor a bak, a szomszédos les előtt csipegeti a sarjadó lucernát .

Van itt egy bak - nevet is kapott - a csámpás, ami ide jár, de hogy melyik lesnél vált ki, nem lehet tudni, de az biztos, hogy azokon nem, ahol eddig ültem. Mindíg a másikon, ha a "másikra" ültem, akkor az egyiken. 

Igazi kihívás, türelem, meg szerencse kell hozzá.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.