Hajnali őzbak vadászathoz vot az ébresztőm három órára beállítva, de kettőkor valaki megkopogtatta a vállam, "ébresztő, szólt Anti barát hangja" - akihez menni készültem. Bárgyún néztem az órám számlapját és csak laasan ocsudtam, az ébresztés álom volt csupán,de nagyon valóságosnak tünt, bevallom, még körbe is néztem a szobámban, a hang gazdáját keresve.

Kegyetlen dolog ez a hajnali kelés, de a jutalom érte pazar - a pirkadat varázsa, ahogy az éjszaka sötötjébe boruló táj, kezd alakot ölteni, ahogy a fák koronája fölött - derengő glóriaként - kaqpaszkodni kezd a fény - gyorsan elfeledteti a kurta alvás nyűgét.

Az előző napok irgalmatlan hősége után - ezen a hajnalon - még a nagykabát is elkelt - nem is olyan rossz dolog fázni - állapítottam meg, miközben a kabátot gomboltam magam köré.

Láttunk őzeket szépszámmal, de "az" a bak, amit kinéztem magamnak, nem mutatta meg magát.

Aztán hat óra tájékán, mintha minden vadnak lejárt volna az éjszakai műszakja, kiűrűlt a határ. 

És akkor zárszó az ébresztéshez. Elmondta Anti, hogy ő éppen kettőkor kelt, amikor én az ébrsztését álmodtam.

Véletlen? Lehet ! De lehet elgondolkodni is rajta ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.