Ahogy a kisgyermek kérdezi, valamelyik jeles ünnep eljövetelét nagyon várva, hogy "hányat kell még aludni addig" - így indítom most én is. Már csak háromat kell aludni, és itt az augusztus. De nekem ez nem örömünnep, inkább szomrúság. Hiába a szép és veretes elnevezései ennek a hónapnak - mint kisasszony hava, nyárutó hava, vagy az új kenyér hava - nekem egy kicsit már az elmúlásról szól.  

Amikor már az ugarolt tarlók alól kikandikálnak a száraz föld fáradt szürke hantjai, amikor az aszály miatt a küzdelmüket feladó kukoricások esőért rimánkodva összetekeredve "furulyáznak" az ég felé, amikor a napraforgó tényérok, csak tányérocskák - akkor bizony a hőséggel együtt - nem tudom az augusztust derűsen várni.

 Enyhe mélabúval ír Petőfi is az augusztusról:

"Elröpülnek, elröpültek,

Tavasz s nyár vendégei,

És őket már nemsokára

A kertek és mezők virága

S a fák lombja követi"

Vadász embernek azért az augusztus hozhat kevéske örömet, hiszen még javában tart az őznász és ennek a hónapnak a közepétől  lehet majd riogatni, a napraforgókat dézsmáló gerléket.

Persze ha lesz olyan megszállott vadász, aki negyven fokban órákig áll és vár a napraforgótábla közepén. Én azért egyet már ismerek !  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.