A  hajnali hűvösségtől előkerült a hátizsákomból a pulóverem. Ebben a mostanában dühöngő hőségben, szinte jól esett fázni egy kicsit. Ez a les, már a második volt, amire felkapaszkodtam, mert az előző les előtti lucernáson nem jelent meg a keresett bak. Hátha egy "emelettel" lejjebb jön ki - gondoltam, mert a két hely nagyon közel volt egymáshoz. Látótávolságnyira, de jókora szintkülönbséggel !

Ez csak azért volt baj, mert  a rossz döntés eredményét még távcső nélkül is lehetett látni  - nem itt kellett volna ülni, hanem, a "másikon" - mondat csak a szájízet keserítette. 

Az őzek lassan visszhúzódtak az erdőbe, a meleg kezdett begerjedni, a pulóver is lekerült rólam, már a hátizskomat kezdtem pakolni, amikor a rútul cserbenhagyott első les előtt, egy konda disznó jelent meg, két göbe malacokkal és tőlük kissé lemaradva egy kis kan süldő. 

Ha a másik lesen maradok, szinte a puskacsövembe kocognak bele. Hát így jár az ember, ha csak egy feneke van és mint a mondás tartja, "egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni" - sajnos egy fenékklel is csak egy lesen lehet ülni.  Így maradt a sziporkázó reggeli fényben  kocopgó disznók látványa! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.