Rákapcsolódva az előző bejegyzésem utolsó mondatára: túléltem ! Pedig volt bőven, ami -  hőségen kívül - izgalmakat okozhatott, a majdnem felrobbaó gázégőtől kezdve, a tőle lángra kapó avarig minden. Ha már én lettem a brigádunk séfjének kinevezve, akkor alkalmaztam a mottómat, miszerint a főzés nem olyan, mint a karének, hogy ott mindenki hangját hallani kell ! Itt csak azét, aki főz ! 

Meglett, kész lett, zsűri elé került ! Már javában tartott az értékelés, amikor szóltak, hogy oda kéne menni. Ekkor már a bronzérmeseket sorolták, majd az ezüstöket, de az én startszámom még el sem hagzott. Bakker, lehet, hogy mielőtt ideértem már hirdettek olyat is, hogy az alig ehető kategória?

Fogytak a sorszámok, majd a végén a három aranyat  hívták - kicsit röstellkedve írom - az egyik én voltam !

Nohát, miből lesz a csrebogár? A Tisza mellől idevándorolt gyütt-ment  - igaz volt rá negyvenkét éve - megtanult Bajai halászlevet főzni?

Hálával gondolok "mestereimre", a Nagybaracskai Sobrira, a Hercegszántói Matyira és még sorolhatnám a Szekcsőieket is ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.