Pár nappal ezelőtt még azon örömködtem hogy esik, ami nagyon jól jött mindemnkinek. embernek, állatnak, nyövénynek egyaránt. de annyit ért csak, mint tyúkhúsleves tyúkjának a  kakaskukorékolás ! Magyarán, mint halottnak a csók !

A sápadt sárgára aszott határban az esőtől - itt-ott  - friss zöld színek jelentek meg, igaz ezek zömében a mindent túlélő mihaszna gyomok éledezésének a színei voltak. A pár nap enyhület, meg a kisebb esők, egészen a tüzijáték sarkáig tartottak, szegény meterológusok nagy bánatára, a lőjünk, ne lőjünk dilemma többüknek is az állásába került Pedig csak egyszerűen a meterológus szavunkat kellett volna magyarítani, ami időjóst jelent.  A jóslás pedig nem egy egzakt tudomány, amihez az ilyen-olyan mérések, modellezések mellett, nem ártana a Teremtővel is jóban lenni.

Visszatért a hőség, újra "gatyarepesztő" lett a kánikula, magas párával ékesítve, ami igazi kihívás volt a tegnapi gerlézéshez. A napraforgó táblákban az a kis szellő is megrekedt, igazi pokollá téve a vadászatot. De ezt sem bántam volna, ha jöttek volna a gerlék. de nem jöttek. Pedig az előzetes hírek szerint, sok a gerle, mozognak is, csak azt nem lehet kiszámítani, hogy merre. Ugyanis a határban iszonyatosan sok a napraforgó, akármerre repül a gerle, talál magának érett szotyit. 

Azért egy pár darab - a melegtől  bamba-galambot  - sikerült lőnöm, ezzel a szerény terítékkel az apróvadas szezont részemről megnyitottam ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.