A szeptember második fele - vadászati szempontból sem - úgy alakult, ahogy terveztem. A teljesség igénye nélkül felsorolnám a tüneteket, ami átprogramozott. Láz, fejfájás, szédülés, izomfájdalom, stb. na és két piros csík a covid teszten ! De az interneten keringő szőrnyűségek egyike az "agyköd" tünete volt, amiről nem tudnám megmondani, hogy mit is jelent. Ha azt, hogy betegen nem éppen a múzsa csókja hoz gyógyulást, akkor igaz, mert én is csak egy hét után tudtam géphez ülni.

De sokmindenről nem csúsztam le, a fél éves aszály után, mintha most akarna mindent bepótolni az anyaterményet, naponta esik, kemény zivatarok robognak keresztül az országon, amitől csodálatosan feléledtek a növények, végre a sárga mellett, friss zöld szín is késlelteti az őszi lombhullást. 

A szeptemberi szarvasvadászatok lassan lecsengőben, a bőgés után a bikák elvonulnak az erdő csendes magányába, újra ugyan olyan óvatos vaddá válnak, mint a szerelmi mámor előtti időkben voltak. Ez a sok eső, a nehezen járható utak az ő nyugalmukat szolgálják, aminek én kifejezetten örülök. Aki ezek után akar bikát lőni, annak már egy óvatos vad eszén kell túljárni, ami igazi kihívás. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.