A tátizsákomban cipelt sok ruha, mire magamra kerül, meg a "technikát" is elrendezem, - ami alatt nem feltétlen a csúcstechnikát kell érteni - már alkonyodik. A nappalok már ugyan hosszabbodnak, de csak naponként nyúlfarknyival, így öt órakor már majdnem teljesen sötét van. A szemközti domboldal fölött kelő,  teltarcú Hold, birokra kel a sötéttel, ahonnan a nappali fény - alig pár percel ezelőtt -  éjszakai álomra vonult, oda a Hold kékes fénye terül szét. szép komótosan.

A völgybe hajló lucernásról jó hírek jöttek az előző napokból, bikarudli látogatja, a fínom csemegét, népes csapatukban derék agancsosok is vannak. Egy próbát megér - szoktam magam biztatni - hátha ma is úgy lesz, mint korábban. De nem úgy lett ! Azt pedig, hogy ezt láthattam is, a Holdvilág tehet. Ugyanis a szomszéd domboldali erdő ölelő karjaiban egy vetés szorong, oda váltottak ki az ide várt szarvasok. Egyszerű szójáték, nem itt kéne ülni, hanem ott, de a gyakorlatban ez  - szárnyak hiján - kivitelezhetetlen. viszont szentségelni azért szabad! 

Az viszont biztos, hogy egy ilyen,  Holdvilágos éjszaka - ha esik lövés, ha nem - maga a csoda !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.