Kell csizma, vagy elég lesz a bakancs is? - kérdeztem a "háziaktól", a területet jól ismerő vadászoktól. Kb, két-három kilóméteres és néhol alig ötven méter széles szárzúzózott területen kell majd  menned, ha hajtani akarsz - ide elég a bakancs, de ha leállónak mégy, akkor a félcipő is elég. No, ezen igazodjak ki ! 

Nem szeretem a csizmát, úgy érzem magam benne, mint békatalpas búvár a szárazon, így köztes megoldásként a bakancs győzött. De nem az időjárásban, mert  a délelőtt derekán beborúlt az ég, először szitálva, majd egyre lelkesebben kezdett esni ! Nesze neked bakancs, "aki" egyébként jól bírta a vallatást, belülre nem engedett semmit, de egyre nagyobbra hízott kívülről, egészen addig, míg több kilós sárgombóccá nem dagadt. 

Csak az vígasztalt, hogy a csizma is így járt volna - csak azt könnyebb a végén lemosni !

Az eső ellenére a madarak jól repültek, meredeken emelkedtek, jócskán próbára tették a lőtudományt.

A nádasba vágott kereszt nyiladékok a leálló vadászoknak adott jó lehetőséget, a sorjázó fácán etetők alatt kupacnyi szemes takarmány, a középütt csordogáló kanálisba  ásott mély tavacskákban a várható nyári aszály ellen fogják fel az élető vizet - szóval látszik, hogy hozzáértő kezek, nagy szorgalommal dogoztak azon, hogy jó vadeltartó heky legyen és sikeresen vadászható is legyen.

Meló nélkül, nincs siker - mondta a lelkes vadőr, és valóban, az időjárás ellenére, sikeresen zárult a vadászat. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.