Teszem fel a kérdést azoknak, akiknek a vadászatban a rekord teríték a boldogság! A több százas fácán-szőnyeg, a nagyvad hajtások focipályányi glédája, szarvasok, disznók hagyományos elrendezésben, ahol még a rosszul lőttek, sebzettek nincsenek jelen, azokat majd a hívatásosok fogják megkeresn! 

A szalonka vadászata szerénységre tanít, legalább is ott, ahol én várom őket, immár tizedik este. Ahogy egy öreg vadászt ( én is az vagyok ) idéznék, " a vadászatban az a biztos, hogy semmi nem biztos !Ettől szép !)

Ha valamire, akkor ez a szalonkára biztosan igaz, mert reménytelennek tűnő hideg, északi szélben, láttam szalonkát, hallottam is cippogását, az már Fortuna dolga, hogy felém, vagy a mellettem álló vadász felé fog repülni. Hogy senkinek ne legyen kétséges, én gratuláltam a szerencsés elejtőnek ! 

Hogy visszatérjek az elejére, a nagy terítékre, bizony szalonkából ilyen sosem lesz - hála Istennek - ezért a madárért meg kell küzdeni, de éppen ez a "küzdés" a csodálatos.A tavaszi esték hangulata, a semmihez nem hasonlítható illatok, elhallgató madárcsevegések és az Esthajnal csillag  felragyogása, amikor a puskát erősebben kell szorítani, nyakat tekergetve az eget pásztázni és lassan beálló sötétben a sikert másnapra halasztani! 

Ilyen estéknek van íze zamata, hangulata, teríték nélküli boldogsága !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.