Úgy látom, a tragédiéktól, botrányoktól, szenzációktól mentes, kicsit irodalom "szagú" blogírásnak ideje leáldozott. Pláne akkor, ha a témáim makacsul ragaszkodnak a vadászathoz, illetve a vele kapcsolatatos témákhoz. 

Senkitől nem írígylem a népszerűséget, nem is érdekel, de a blogírásom lelkesedésére lankasztólag hat, amikor egy celeb nevezetű akárki, egy fotójával, ahol mondjuk egy napra új frizurát kreált magának, felrobbantja a kattintások számát, és  rajongók ezrei, sőt százezrei kommentelnek, bírálnak vagy lelkesednek.  Hol az igény mostanában?  - kérdezném - elsősorban azoktól, akik egyébként egyáltalán nem olvasnak - így a kérdésem szépen elhal a semmiben. 

A sok éves blogírással úgy vagyok, mint azok a párok, akik a se vele se nélküle módon élik életüket. Ha nem írom hiányzik, ha írom - de nem olvasódik - akkor morgok. A stílus pedig ugye maga az ember, az én esetemben pedig sok évtized alatti olvasmányok, hallottak, tanultak hozadéka, életkori sajátosság. Finoman szólva archaikus, magyarán mondva öreges! 

Na most mi legyen? Legyenek még vadász történetek, erdei hangulatok, fodrozódó vízparti pecálások ilyen -olyan leírásai, vagy tartsam meg magamnak?  A kérdés költői, a válaszom is az lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.