Sajnos, vagy nem ,de a vereségnek sem a látványát, sem a keserű ízét  nem szeretem. Talán ezért szoktam elmenekülni olyan sportesemények elől, ahol várható a vereség.  Ennek fiziológiás hatása is van rám, szétizgulom magam, ezért inkább kimegyek vadászni, pedig ebben a kánikulában az sem egy leányálom.

Július közepe óta az őzbakok násza tart - de csak a naptár szerint,-  a valóságban egy nagy csalódás. MInt a vereség a sportban! Többször próbálkoztam eddig, hajnalban, este, cserkelve, síppal hívogatva, de szinte semmi.

De ha összegzem az olimpián elért csodás eredményeinket, mellette a vadászatban átélt csodás hajnalok látványát, akkor  csak a siker öröme tud eltölteni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.