Most fogom kihúzni a gyufát a sok százezer "sporthorgásznál", amikor a Balatoni halkutatóhoz (limnológushoz) csatlakozva, én sem értem a "catch and release" sporik mentalitását. Ha nem étkezési célból horgászik valaki - ami a normális lenne - hanem csak azért kínozzák a halat, hogy örömködjenek, akkor az nem más, mint állatkínzás. A neves limnológus szerint is! 

Azt meg dőreség kijelenteni, hogy a halak nem éreznek. Még a növények is, amire jó példa, amikor az afrikai fafajokat a zsiráfok sokat rágják, a fa sok csersavat termel, amitől ehetetlenné válik. Még a fa is "érez", az állatok pedig  - eltérő módon ugyan - de pláne azt teszik.

Tavak kiszáradnak, a folyók szintje aggasztóvá apadnak, a halak a melegtől szenvednek, vagy pusztulnak - ilyenkor nem kifogni és visszadobálni kéne a halakat, hanem kímélni. Ha meg "konyhára" pecál valaki, fogja ki, verje fejbe és főzze meg!

Sok horgásztól hallottam már, hogy nem szereti, nem is eszi a halat. Akkor mi a fenét keres a vízparton? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.