Enyhén szólva sem barátom a köd, rémes benne autózni, és a nyirkos köd - ahogy nagyapám mondta - becsúszik a gallér mögé. Nincs nagy hideg, mégis fázok!

Egy dologra jó a köd, a libázásokra. Volt ilyenben sokszor részem, amikor még a Dunapartot nem vették el  tőlünk.

Olyan is volt, amikor olyan köd ereszekedett le a Dunára, hogy nem tudtam - mert egy méterre sem láttam -  merre kell kimenni a zátonyról. A kutyám segitett, a pórázánál fogva kivezetett. Ő sem látta, de "érezte", a haza vezető utat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.