Laci barát a macskákat szereti, sőt, ez már egyenesen imádat. Nem részletezem, ne értek hozzá, de azt látom, hogy a macskái is szeretik. Nyilván, ebben a macskák részéről van egy jókora praktikusság, enni kapnak - nem is akármilyen kajákat - van hol lakniuk, stb. De történt a minap valami, ami bennem is átírta a korábbi véleményem - a macskák érdekből kialakított kötődését az emberekhez.

Négy kismacska nőtt föl nála, akik szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól, még akkor is, amikor már a gyerekkorból is kinőttek.  Egy kupacban aludtak, együtt ettek, egymással játszhottak, stb. Egy reggelen, az egyik kismacska - a legkisebb - meghalt. A többi három, étlen, szomjan állta körül az élettelen kis testet. Laci felemelte az egyik szomorú kicsit, hogy vígasztalja, amikor észrevette, hogy a kismacska szeméből patakzik a könny....!

Persze, erre már Laci is...!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.