Van egy szobor, a Vendel szobor, a faluból kivezető fasor elején. Engem régi barátság fűz hozzá, vadászataim védőszentjének neveztem ki .De igazából a szekcsői svábok emeltették  Bésán grófék iránt érzett hálájuk jeleként. Korábban ezen a napon volt a falu búcsúja is, mondhatni megbecsült szentje…

Csak az mondhatta azt a marhaságot, hogy a covidnak ez a nem tudom hányadik hulláma könnyű lefolyású influenzához hasonlít és három nap alatt huss, elmúlik, aki nem volt benne. Jelentem, egy hete tart nálam a teljes lepukkanás, ha éppen nem köhögök, akkor orrot fújok.  De a legnagyobb baj, az erő…

Sosem szoktam - mert nagyképű dolog - magamra hívatkozni, de most megteszem. Az előző bejegyzésemre utalnék, ahol elég nagy arccal jelentettem ki a rám zúdúló őszi záporra, hogy nem nagy ügy, a vadász nincs cukorból...stb. mert az eső utáni szél jól megszárított. De meg ám! Annyira jól, hogy…