A kiskutya kedvence az unokám! Persze nekem is, de én azért nem vinnyogok, meg ugrálok az ajtóra, ha meghallom a hangját. Azután elkezdik egymást fárasztani, rohangálás, labda dobálás, a lakás perceken belül csatatérré változtatva, de amíg nem törik, vagy szakad valami, addig nincs baj.

Csodálatos az összhang a két "gyerek" között, de a Samu kuya fajta jellemzői között szerepel a gyermekbarát jelző is.Azután a nagy szaladgálásban és rohangáslásban mindketten jól elfáradtak - és nem akartam hinni a szememnek -  de  egymást átölelve, szépen elaludtak

Ennél szebb, meghatóbb jelentet nem nagyon láttam még, amikor a kötődés és a bizalom ilyen nagy, mondhatni idilli.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.