Gyerekkorom alföldi disznóvágásai pálinkával kezdődtek. Azután egész nap folytatódtak, amit onnan tudok, hogy emlékszem, másrészt meg én voltam a megbízhott töltögető. Furcsa feladatkőr volt, mert anyám csitította a töltögető kedvem, jóapám meg a többiek erősen biztattak. Azután jött a budiajtó levétele, a szegény disznó szalma máglyán égetése, stb .

A mai napon disznóvágásra voltam hívatalos - mit tesz Isten - újból töltögetőnek. Miután a nehéz dolgokhoz voltak izmos emberek, de ennél prózaibb,hogy kocsival voltam, nem ihattam, de tölteni azért tudtam. 

És itt nem volt szerepe a budiajtónak, annál inkább a forróvizes koppasztásnak, gázlángos égetésnek, rénfáról darabolásnak.  Mert hogy ez nem Alföldi, hanem Dunántúli disznóölés volt.

Élveztem a szakik munkáját nézni, de ennél is jobban a déli sült májat, nyakából pecsenyét, kakastaréj formára sült szalonnákat , és a túrós rétest zárásul! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.