Már eddig is sok örömet  és újdonságot hozott az életünkbe Soma kiskutyánk, amit "megfejelt" egy legújabbal. Előzetesen csak annyit, hogy eddig is tudtam, hogy a kutyák valahogy másképpen - talán negyobb szeretettel - viselkednek a gyerekekkel, mint a felnőttekkel.

Gyorsan ide teszek egy kivételt a sok közül, Márti nővérem Frakk nev ű vizsláját, aki utálta a gyerekeket. Ennek "hangot" is adott, harapott. Na jó, Frakk kutya egy beltenyészetett, idegbajos vizsla volt, felnőttekkel barátságos, de távolságtartó. Tehát ilyen kutyák is vannak, de most vissza a Somához.

A tíz éves unokám és Soma kutya között valami olyan bensőséges kapcsolat szövődött, amit csak csodálni tudok. Ha már csak a közeledő unokám hangját hallja, visít myüszít, aztán a találkozásuk pedig fergeteges, összegabalyodva hemperegnek, ugrálnak, kergetőznek.  

Öröm nézni őket! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.