Na ugye megmodtam, ha a reggeli pecánál Fortuna mellém ül, akkor az esti vadászatnál is mellettem lesz. És most senki ne várjon valami durranós, zsigerelős, nyúzós történetet, a vadászat ennél több is tud lenni!  

Az történt ugyanis, hogy naplemente előtt, amikor a fények tompulnak már egy kicsit, de a sötét várat még magára - a szóróra kiszaladt egy csomó kis csíkos malac, majd utánuk két anyakoca. Ennél nagyobb öröm nem is érhetett volna.  Ugyanis ez a két koca átvészelte a vadkárelhárító zöldruhás hiénák lődühét és valahol megellették csodás kis malacaikat. 

Jobb helyre nem is hozhatták volna,tudták biztosan, hogy a lesen ülő szakállas öreg vadász előtt, biztonságban vannak. Kivártam amíg jól nem laknak és tovább állnak, csak utána osontam el.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.