Még a választások előtti hektikus időszakban írtam, hogy nem akarom magam a vadásztörténetekbe bezárni, úgy tenni, mintha a közélet hidegen hagyna, közömbös lennék. Hát nem, már csak azért sem, mert a közömbösség az első létrafok az elbutulás felé. 

Nos, történt ami történt - hozzáteszem nagy örömömre -  a politika "önjáró" lett,. a hozzáértők teszik a dolgukat, én is megpróbálok egy-egy történet erejéig visszatérni a blogom címadó témáihoz, a vadászatokhoz, horgászatokhoz. 

A korábbi feszültségek után, ez maga a megnyugvás. 

Még magasan állt a nap, pedig nyolc óra lehetett, amikor egy disznó váltott ki az erdőből és a kitett kukoricát kezdte habzsolni. Kis süldőcske volt, alig ötven kilós, de szerencsémre a puska helyett a távcsövemet vettem elő . A kis jószágnak két mellbimbója is ki volt szívva, malacai voltak. Aztán sorjáztak ki a többiek, is az erdőből, még két hasonló méretű "anyuka" majd egy tucatnyi ki csíkos malac. 

Csodás látvány volt, de egyben szomorú is, ugyanis  ez majdnem olyan, mint amikor egy 12, 13 éves leányka gyereket szül. Sajnos a magyarázat is adott, ugyanis a nagy , érett kocák, az éjszakai hőkamerás vadászatoknak esnek áldozatul.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.