Egy rókabőr meséje.

2012.10.06. 08:31

Még az éjszakai munkám sem pihentem ki rendesen, éppen azon gondolkodtam, hogy a maradék tollast is megeszem, amikor idegesítő zajokat, szagokat  hozott felém, a nádast is alig mozgató gyenge szellő. Már megint a kétlábú, meg a csahos szolgája - és ettől az emléktől sajogni kezdett a fenekemben begyógyult seb, amit egy évvel ezelőtt kaptam egy nagy durranás kíséretében.

Menekülni, de óvatosan, mert a veszély nem ott van, ahol a csahos csörtet a nádban, hanem arra, amerre futni akarok, az erdő irányában.  A sajgó fenekemtől feltörnek az emlékek  - nem szabad kirohannom a rétre, inkább az erdész háza felé osonok majd, ugyan ott is egy csahos ugat reggeltől estig, de attól a zörgő valamitől, amire kikötötték, csak kőrbe-kőrbe tud szaladgálni., még akkor is, amikor az udvarról viszem a tollast.

Óvatosan kikémlelek a nádas szélénél, tiszta a terep, nem áll ott kétlábú, hasam szinte súrolja a füvet, úgy osonok. Már majdnem elérem azt a bokrot, ami mögött már a biztonságot nyújtó erdő kezdődik, amikor a  bokor mögött valami mozdul. A durranásra elfelejtenek a lábaim futni, nagy-nagy álmosság tör rám, le kell csuknom a szemem és csak aludni, aludni....!

Azt már nem hallom, amikor a kétlábúak kiabálnak - szép lövés volt doki !

Ui: tegnap kaptam meg a kikészített gyönyörű rókabőrt.

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr554822744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paci-ens 2012.10.06. 19:11:39

Tesó!
Remélem nem az unokád kedvenc Vukját lőtted terítékre, mert azt az én unokáim sem bocsájtanák meg.

csőrike1 2012.10.06. 21:51:41

Jajajj! Túl "jó" volt az írás.
Vuk fílingem lett. (sajnos nem először)
Nemrég beült a lessel szembe egy kisróka.
Meglőhettem volna, de nem bírtam megtenni.
Igaz, akkor bikára nézegelődtünk, de nekem akkor ott is előjött a kis Vuk.
Zavart, h olyan butácska, gyanútlanul néz velem és a puskacsővel szemben. Kegyelmet gyakoroltam. Majd ha már felnő, tapasztalt lesz és kellőképp rafkós, akkor majd megkűzdünk egymással, majd kiderül ki tud túljárni a másik eszén.
Bevallom, akkor, ott, megsajnáltam, mert olyan védtelen és butácska volt.
Így nem vitt rá a lélek, pedig 3 év óta "vadászom " rókára, kettő már túl is járt az eszemen.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2012.10.06. 22:06:52

@csőrike1: tesónak is itt válaszolok, mert egy tőről fakad a Vuk effektus. Én inkább a fácánok, kisnyulak, énekes medarak...és sorolhatnám pártján állok, így nem kétséges, hogy lövöm a tyúktolvajt. De az is igaz, hogy rókakölyköt nem.Valóban "ő" még ártatlan.Megvárom, míg "elkurvul" és akkor már lehet.Az unokám pedig a fácánlevest igen szereti, no meg a rókabőrt simogatni. Nála már helyén vannak a dolgok.

Paci-ens 2012.10.07. 06:03:41

@Acél Csaba:
Tesó!
Tudom én, hogy a fácánokat stb.pártját veszed, de nekem is élnem kell, míg nem találkozom a durranó botoddal.
A gyerekeimet etetnem kell,még ha a török tör is ránk!(ámbár ezt Te Mohácson tudhatnád!)
Engem ha akarsz lőj le, de a gyerekeimet ne bántsd!
Különben is én csak egy rajfilm figura vagyok, akire nem érdemes töltényt pazarolni.
Üdvözlettel az elkurvult Róka Rudi.
Ui.: Én is szeretem a fácánt lé nélkül.
süti beállítások módosítása