Akinek szól, érti, a többiek, talán megértik!

A vers címe: Szivárvány.

Csillogó boltozatot húzott az égre,

Az illatos zápor,

Felosztva az eget,

Koromfeketére és ragyogó kékre.

Erdő sarkán ülök, óvatos vadra várva,

Innen indul a szivárvány,

Átnyújtózik feléd,

Szikrázva belehullva, házad udvarába.

Vágyam szalad színes ívén,

Rólad, hozzád viszi,

Rejtett gondolataimat,

Édes sebet ütve, mindkettőnk szívén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.