A vadásztársaságok újjáalakulásakor, elég kaotikus helyzet alakult ki, a mi társaságunknál is. Üres kasszával kezdtük a "pályafutásunkat". Elnöke voltam ekkor a kicsiny csapatnak, meg egyben hívatásos vadásza is! Persze, a napi doktorkodás mellett ! Rendes, felesküdött VADŐR voltam. A lényege, hogy ezt társadalmi munkában.

Az új területhatárok alig voltak ismertek, illetve a szomszéd társaság tagjai előszeretettel "tévedtek" el, szóltak a puskák esténként, én meg rohangáltam, hogy hol, ki, mit orvvadászott. Például egyik alkalommal a szomszéd vadásztársaságban vadászó, a területhatárokat nagyon is jól ismerő kőrzeti megbízottat, magyarán a rendőrt kaptam el, ahogy "véletlenül" - vagy ahogy ő mondta, egy kicsit eltévedt -  becserkelt a területünkre. Kérdeztem tőle, hogy őszerinte most, kinek jelentsem föl. Őneki önmagát? Még szójátéknak is rossz !

Nagyon sok történetem van ezekből az időkből , ebből fogok majd csemegézni. Tudom, nem megoldás a hívatásos vadász ilyetén módon helyettesítése, a lelkes amatőrizmus sem pótol egy fő állású hívatásos vadászt. De miből fizessük?

Szóval üres spejznak, bolond a háziasszonya, szegény vadásztársaságnak "amatőr" a vadőre.

Folytatás következik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.