Életút
2009.03.26. 23:04
A vadásztársaságok újjáalakulásakor, elég kaotikus helyzet alakult ki, a mi társaságunknál is. Üres kasszával kezdtük a "pályafutásunkat". Elnöke voltam ekkor a kicsiny csapatnak, meg egyben hívatásos vadásza is! Persze, a napi doktorkodás mellett ! Rendes, felesküdött VADŐR voltam. A lényege, hogy ezt társadalmi munkában.
Az új területhatárok alig voltak ismertek, illetve a szomszéd társaság tagjai előszeretettel "tévedtek" el, szóltak a puskák esténként, én meg rohangáltam, hogy hol, ki, mit orvvadászott. Például egyik alkalommal a szomszéd vadásztársaságban vadászó, a területhatárokat nagyon is jól ismerő kőrzeti megbízottat, magyarán a rendőrt kaptam el, ahogy "véletlenül" - vagy ahogy ő mondta, egy kicsit eltévedt - becserkelt a területünkre. Kérdeztem tőle, hogy őszerinte most, kinek jelentsem föl. Őneki önmagát? Még szójátéknak is rossz !
Nagyon sok történetem van ezekből az időkből , ebből fogok majd csemegézni. Tudom, nem megoldás a hívatásos vadász ilyetén módon helyettesítése, a lelkes amatőrizmus sem pótol egy fő állású hívatásos vadászt. De miből fizessük?
Szóval üres spejznak, bolond a háziasszonya, szegény vadásztársaságnak "amatőr" a vadőre.
Folytatás következik!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2009.03.30. 09:02:29
csőrike1 2009.03.30. 23:28:45
Szívesen olvasnám mind a húsz év történéseit.