Lehet, ha azt a címet adom, hogy második hatalmas bukásom - mármint lóval - nagyobb érdeklődést vált ki, mint a semmitmondó "Lovak 2 " cím.  De nem dramatizálok,a lovas bukások fontos eleme a "túlélés" és miután több évtizedet töltöttem nyeregben, számtalanszor bukva és esve is, jelen írásom a bizonyíték, hogy mindezeket megúsztam. Tehát túléltem. Volt azért egy két csiklandós eset is, tanúlságos is, ezekből mazsolázok.

Mert azér a lovaglás, a lovas sport abban speciális és egyetlen, hogy a "sporteszköz" egy élőlény. Egy csupa ideg, több mázsás izomkolosszus, "aki" azt csinálhatna a hátán ülő törékeny emberrel, amit akar, de ha elfogadja őt, akkor közös akarattal, csodákra is képesek. A lényeg, a közös akaraton van. A lovas tanítás, imodítás lényege, hogy elfogadja a ló a lovasát, mindketten akarják azt, amit éppen végrehajtanak. Ebben a szigorú harmóniában nincs helye buta nagyképűségnek.

Mint az én esetemben, ami tehát a második lovas bukásom alcímet viseli.

Ez volt a bevezető, hamarosan jön a történet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.