Folytatom tehát !

A szétlőtt "fás nap" után- egyéb elfoglaltságom miatt -  egy-két nap szünet "állt be" vadászatomban, meg egy hatalmas vihar hiúsította meg egy estémet. Ezért kb. négy nap után folytattam a bakozást . Bocsánat ezért a csúnya szóért, nem szeretem, ezeket a vadra utaló igéket: bakozás, bikázás stb. Még az apróvadnál elfogadott, fácánozás, gerlézés, stb. addig a nagyvadnál ennek tiszteletlenség íze van.

Óriási károkat okozott a vihar, fákat csavart ki tövestől és döntött az erdei utakra. Ebbe keveredtem bele szegény Nivámmal.  Visszafordulni nem lehetett, csak előre, mint a szülőcsatornában. Igazából egy motoros fűrész kellett volna, de hiányában a vadőrrel húztuk toltuk a jókora fákat, volt amit a Nivával vontattam el az útból, a csörlőm is dolgozott szorgalmasan. a tét, ezen az estén, nem egy bak elejtése volt, hanem, hogy egyáltalán, hazaérjünk. Sikerült !

Következő nap, egyik "bejáratott" lesre akartam felülni. Már odafelé menetben gyanús volt, hogy nem látom az erdő szélén a lest. Persze, hogy nem, mert felborította a vihar. Jobb híján a kidől leskosár mögé kuporodtam, szúnyogcsalinak.  A vihar iránti dühükben jöttek is, számlálatlanul. De a "bakom" sehol. Majdnem a teljes sötétben négy szarvas váltott ki, de a szúnyogok miatt azok is idegesek voltak, rövid "vadkár" okozása után visszaváltottak.

A következő estét is itt töltöttem. Már egészen bejárattam a kidőlt lest, egy deszkával az ücsörgés sem volt popsigyilkos, mint előzőleg. De a csend, megismétlődött. Ilyenkor töri a fejét az ember, hogy most mi a csuda történik. Előző napon, még érthető volt, hogy a nagy vihar után, egy kicsit megszeppent vad nem vált ki az erdőből, de erre a napra már visszaállt a régi "rend", csendes este, jó meleggel. Még szerencse, hogy pontosan az erdő szélét figyeltem, amikor egy jókora disznó bújt elő.

Na ezzel meg is lett a magyarázat, hová lettek az őzek, pláne, amikor már a hátam mögül is hallottam a disznók csörtetését. Egy konda "fészkelte" be magát az özek helyére.

Ez az este volt az utólsó lehetőségem, hogy bakot lőjek. AZT a bakot !

Majd jövőre - mondatja velem az optimizmusom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.