Ha egy vadász, jelesül egy ragyogó sebész orvos, a keresztfiam, mármint vadászilag, tehát valamikor engem ért a kitüntetés, hogy valamilyen vadra felavathattam, akkor logikus, hogy a vadász fiát, ha üregi nyúlra felavatom, akkor ő lesz, a vadász-kereszt-unokám. Ráadásul az én fegyveremmel, amit a kezébe nyomtam. Tudom, tudom szabálytalanul, vállalom ! De énbelőlem sem lett volna sosem vadász, ha Drága Apám  - annakidején -  nem adja kezembe a puskáját, talán 14 éves koromban.

Számomra ez az igazi felállás, a vadásszá válás folyamata, ha egy apa mellett a fia bandúkol egész nap, ráadásul a járatban felejtkezett görényre vár, fagyoskodik egy órán keresztül és nem mondja azt, hogy nekem ebből elegem van, haza akarok menni, akkor abból a gyerekből vadász lesz. Helyesebben már az is ! Nem "úrizálásból," ahogy manapság legtöbben, hanem igaziból. Tehát szívből.

Azt hiszem, bár ez nem is fontos, hogy a "kereszt-famíliámmal" hat üregit lőttünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.