A puskás és pisztolyos versenyzők elég nagy seregszemléje volt hétvégén Pécsett, ahol én is tüsténykedem. Figyeltem a - hozzám képest - gyerekeket, az arcokat fürkésztem, hogy kiben mi lakozhat. Tettem ezt azért, hogy valami választ kaphassak, hogy keverdhet-e a lövők közé, olyan psichopata, mint aki lövöldözni kezdett az egyetemen. Persze, ez a fegyvernem, amiben most a verseny zajlott, a jámborabbikból való, azaz légfegyver, de sokan ezek közül, a "durrogós" fegyverekkel is versenyeznek, mint jómagam is. Nyugodt , higgadt, halkszavú, udvarias, kedves gyerekek, felnőttek sorjáztak be a lőállásokba, hogy a verseny végén jószívvel tudjanak gratulálni a nyerteseknek. Az aggresszivitásnak semmi jele, de miért is lenne, hiszen ez a sport nem arról szól, hogy azt kellene itt kiélni. Nem írígylem a lélekturkászokat, ha majd ezek közül a jóemberek közül kellene kiszűrni az alkalmatlant, ugyanis nincs ilyen közöttük. Egyetlen, vagy két elmebeteg miatt, nem kéne megbélyegezni az egész sportágat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.