Az elmúlt három napban, szinte egyfolytában esett, ezen a napon már "csak" zivatar verte a határt. Szilvakék és a fekete szín közötti borulás, de volt benne minden, szennyesszürke súlyos felhőrészek, a jég lehetőségével és "bónuszként" hatalmas villámlásokkal.  Számoltam a villám és a kisérő dörgés közötti másodperceket és aggódva tapasztaltam, gyorsan közeledik.  Egy tölgyesben jártunk. Nagyon megdolgozott szegény Niva, ahol egy vadetető  traktoros "fektette le" a tengelyig érő nyomvonalat, semmi esélyt nem adva, hogy abból kijöjjek. A hosszanti nyiladékokat keresztirányúak tagolták , majdnem mindegyik sarkán egy magaslessel. Sokszor és jókat vadásztam már itt.

Az egyik nyiladékban állt a bak. Rezzenéstelenül nézte az autós rodeót, de biztos voltam benne, hogy elugrik. Kb. 20 méterrel mentem tovább és próba szerencse alapon, nem nagy meggyőződéssel, óvatosan visszacserkeltem a nyiladékig. Ugyan azon a helyen állt a bak, nem érezte a veszélyt. Pedig kellett volna.

A töret átadásnál, már nagy cseppekben kezdett esni. Szerencse, az út már végig lefelé futott, így ha csúszkálva is, de hamar leértünk a kövesútig. Ekkor szakadt le az ég. Siratta a bakot !

Ághiányos, öreg, visszarakott bak. Igazi "vadászcsemege".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.