Bagnoregioról készült egy fénykép, gondolom, még a fényképezés hőskorában, az 1840-es években. Ezen a képen , még egészen jól járható ösvény vezet fel a városkába (ezen bandúkol egy szamár, mellesleg kultusza van és évente rendeznek csacsiversenyt ) és annak csak egy kis része a kőből épült viadukt.

Csak 170 év telt el- a kép elkészülte óta - napjainkig és döbbenetes, hogy mennyit "fogyott" a városka. Ezredévek mállasztó hatása gyorsult föl, az utóbbi években. Gondolom, a civilizáció nem tett jót ennek a folyamatnak, amíg csak a szamarak lába koptatta a köveket. A jelenlegi viadukt már alig képes áthidalni azt a hatalmas mélységet, ami a magányos kőszírt és az odavezető út között tátong. Tériszonyosok ne is próbálkozzanak!  Szamár sem járja az utat, csak egy szemétszállító kis traktor pöfög a szűk sikátorokban. De mindenütt virág és tisztaság. Mint a ravatalon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.