Még jó pár kis ékszernyi városkát láttam, amik Toscana és Umbria tartományokban az etruszk városok helyére épültek, zömében hegytetőkre. Viterbo, Todi, Narni - hogy csak a színe-javát említsem.

Az "alulról" rájuk vetett pillantás után, a gyakorlati rész - a városka elfoglalása - már nehezebb volt, az egyre nagyobb nyári forróságban ezekhez fel is kellett jutni. A legnagyobb "hőstettem" mégis Orvietoban történt. A főtéren áll a Torre del Moro ( a Mór ) torony. Remélem sikerül ide képet tenni róla, meg a fentről elém táruló kilátásról. Ugyanis megmásztam a tornyot. 35 fokban ! ( mármint nem a torony dőlésszöge volt ennyi, hanem a hőmérő higanyszála mutatott ennyit ) Azt hiszem két emeletet lift visz, azután már "csak" 240 lépcsőfok a kilátóig. Miután a fiam felment, az apai tekintély engem is felvitt.

Azt hittem itt a vég, de a látvány, mindenért kárpótolt. Éppen a harang tövében, fáradtan, de békésen szürcsöltem a vizemet, amikor a hatalmas kalapács a harangra ütött háromat. Háromnegyed négyet. Azt hittem , beszakad a dobhártyám. Úgy döntöttem a négy órai fülszaggatást már nem várom meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.