Kicsit elfáradt a kommentező csapat, én sem írtam újat, mert "véletlenül" gerlézni voltam. A gerlézés részleteivel nem borzolom a vadászatot nem kedvelők idegeit, úgyhogy maradjunk annyiban, volt is sok gerle, meg maradt is.

Témát váltanék, de maradva vadászatnál, illetve annak első, tétova lépéseinél, a vadászati vizsgánál. Részese lehettem egy ilyenre való felkészülésnek. Belenéztem a tananyagba. Ha igaz az, hogy "non scholae, sed vitae discimus", akkor ez a könyv bizony egy kicsit már elavult, nem az életre, a vadászati életre nevel, tanít. Az addig rendben is van, hogy vannak dolgok, amik szinte örökérvényűek, így az újabb kiadása a könyvnek ezeket változatlan formában közli. De a megváltozott ( nem előnyére ) körülményekhez, megváltozott válaszokat ad a természet és ezeket már nem szabadna "kőbevésni".  Nagy hiányosság, hogy szinte semmiféle erdészeti ismeretet nem tartalmaz, ugyan ne mondja már senki, hogy közömbös, egy vadász tudja-e, tölgyesben jár-e, vagy búzavetésben. A fegyverismeret meg túl hangsúlyos, nem vagyok biztos benne, hogy minden vadásznak kis "fegyvermesternek" is kell lennie. Kedvenc támám, a környezetvédelem és a vadászetika. A mai életünk, vadászlétünk sarkalatos pontja. Egyikből sincs elegendő a tankönyvben. Pl.Békés Sándor barátom vadászetika könyvét - az első betűjétől az utolsóig - kötelező tananyagnak tenném.

Összességében, az új körülmények ,a mai kor kihívásai új ismereteket igényelnének a vadászok részéről, természetesen megtartva a szakmai részt. Ehhez, új tartalommal töltött tankönyv lenne célszerű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.