Majdnem elfelejtettem. Ma van kedvenc "szentem", Szt. Vendel névnapja. Sajnálom, hogy ennyire esett, így elmaradt a minden évben esedékes Vendel szoborhoz látogatásom. Majd bepótolom. Ilyenkor köszönöm meg, hogy vadászutamat egyengeti, hogy őrzi Pici és Dani kutyám álmát.

Sajnos elég rossz állapotba került a szobor, a pár évvel ezelőtti restaurálás ellenére, ráadásul az egyik kezét csuklóból letörték, vadászszobámban örzöm. Majd ezt fogom megsimogatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.