Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Bubulína
2010.12.25. 10:13
A történet érthetősége szempontjából egy kis előzetes. Időben harminc évvel ezelőtt, térben pedig a régi szolgálati lakásunkban. Volt egy csodálatos törpe uszkár kutyusunk, a Kytti. Egy pécsi tenyésztőtől vettük, akit - kicsit kínos lesz elmondani - de az életkorához nem passzóló túlfestettsége miatt Bubulínának ( Fellinitől orozva) kereszteltük el.
Szenteste volt, mise után, vacsora közben, amikor megszólalt a csengő. Hát ez meg ki lehet, álmélkodtunk. Az ajtóban Bubulína állt. - Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy jól érzi-e magát Kytti kutyus - motyogta zavartan. Magamban egy kicsit csodálkoztam, hogy éppen karácsonykor jut eszébe, hogy az alig egy hónapja vásárolt kutyájának a sorsa után érdeklődjön. Behívtuk, a terített asztalhoz ültettük és mesélni kezdett. Tudják, nekem a karácsony a magányosságot jelenti.Zsidó vagyok, megjártam a koncentrációs tábort, apám, anyám ottmaradt, egyedül maradtam. És mesélt az átélt borzalmakról. magáról a pokolról, a halálról, de a gyermeki reményről is. Beleborzogtam amikor a karjába tetovált számokat is megmutatta. Ne haragudjanak, de nem tudtam egyedül maradni, ezért jöttem el önökhöz. A szeméből kicsoduló könny, hosszú fekete csíkot húzott az arcára, de ettől valahogy szép lett.
Angyal szállt le közénk ! Szívbemarkolóan szép lett ez a karácsonyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
solti anasztazia 2010.12.25. 22:20:59
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.12.26. 10:00:33
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2010.12.26. 10:03:16
red alert · http://autosiskola.blog.hu 2010.12.26. 11:18:27
Az angol beteg 2010.12.27. 11:23:10
Paci-ens 2010.12.28. 06:32:47
Ez a blogod visszarepített a gyerek koromba, 1956 év végére.A forradalom már teljes erővel zajlott és követelte áldozatait, amikor apámat felkötötték a böszörményi úton egy lámpavasra, de szerencsére az ott lévő Tik-Tak presszó vezetője látta és időben levágta.Utána természetesen pucolnunk kellett.Apám felvitt minket egy mártonhegyi lakásba a Frici nénihez, aki minimum 130 kiló volt, és héber vallású. Januárig voltunk nála, de azt a karácsonyt soha nem felejtem el, mivel a lakás szomszédját Csergezán Pálnak hívták. Frici néni nem bírta elviselni a bömbölésünket, ezért odáig terrorizálva, testét bedobva, és zsarolni főztjének hiányával Pali bácsit, amíg elkezdett nekem, és a a nővéremnek rajzolni. Gyönyörű karácsonyom volt.
A sors keze intézte úgy hogy, a fiával osztálytársak lettünk a MOM szerszámkészítő szakközépiskolájában, és együtt emlegettük annak a karácsonynak a Frici néni által gyártott maceszét, főztjét.
Azóta érthető számomra, hogy a Karácsony a szeretet és az egymásra figyelés ünnepe, és nem az ajándékozásé.
A mai napig őrzöm a tőle kapott menórát.
Salom nekik.