Szégyen, nem szégyen, átaludtam magam az Óévből az Újba. Szándékosan! Illetve a tegnapi vadászat nagy gyaloglása estére vált fáradtsággá, amire még "rátett" a TV műsor altató hatása. Nekem ez a nap, illetve éjszaka éppen olyan, mint az év többi éjszakája, nem foglalkozom a számmisztikával. De azzal sem, hogy síránkozzak az éveim számszerű múlásával. Nem éppen ezen az éjszakán fogok az új életkoromba beleöregedni. Az lassan és alamuszin jön, pakolja a ráncokat, rozsdásítja a derekat, hogy a többiről ne is beszéljek.

Tradíció, hogy Újév reggelén kimegyek a vadászterületre, bejelentem a vadaknak, hogy továbbra is igényt tartok a jelenlétükre nem kell tőlem riadozni, ebben az évben sem szedek sápot belőlük, csak módjával.

Egy pályakezdő kis vadász első fácánlövésének lettem a résztvevője - Berci kutyával együtt -  és ez alkalomból fácánvadásszá avatója. Ha igaz a babona - és miért ne - miszerint amit először teszünk, azt majd egész évben, akkor nagyon meg vagyok elégedve a kezdéssel. Öröm kapásnál, az öröm okozása az értékesebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.