Majd a végén elmondom, milyen apropóból duncorgok. Megnéztem a Wikipédián, hogy mit írnak a mosolyról. Csak annyit, amit már húsz egynehány évvel ezelőtt öreg orvos kollégám mondott - okulásul. Sokszor elmeséltem, tanmese lett belőle. Panaszkodtan neki, hogy volt aki éjjel kettőkor jött ügyeletbe, ráadásul arra a kérdésre, hogy miért éppen most, akkor az volt a válasz, mert ilyenkor kevesen vannak, nem kell várni. Mindezt jókora alkoholfelhőben kieregetve.

Ettől jól kiborultam - meséltem. No idefigyelj - szólt a válasz. Ugyanaz az izom mozgatja a szájszögletet föl, mint le. Az egyikből mosoly lesz és kapsz érte 50 forintot ( nagy pénz volt akkor ) a másikért feljelentenek.

Igaza volt. No, most mondanám, mivégre írtam ezt. Nagyon sokszor tapasztalom, hívatalokban, egészségügyben - hogy a saját szakmám se hagyjam ki, különböző hatóságoknál, de sorolhatnám tovább, hogy elfelejtettünk mosolyogni. Ha nincs is egetverő jókedvünk, ha gondjaink vannak azért legalább annyival tisztelnénk egymást, hogy egy kis mosollyal nyitunk a másik felé. Egy mosoly-híd, már kapcsot is jelenthet két ember között, egyszerűbb lesz a kommunikáció, jobb a közérzet. Ezt üzenném annak a rendőrnek is, aki mosolytalanul igazoltatott, pedig ismertük egymást. A hatóság attól "kemény", hogy mosolytalan? Rossz taktika! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.