A mai vadász-napra gyártottam egy tézist, miszerint " a remény alapja, a hiszékenység".

Reményteljes telefont kaptunk, egy - erőművéről elhíresült  hely környékén működő vadásztársaságtól, -  hogy "gerlehegyek" járnak egy marhatelepre, dézsmálják a takarmányt. Ezt bizony könnyen elhittük, mert jó volt hinni. Meg azt is, hogy ötszáz és ezer körül van a számuk, tehát legyen nálunk elég lőszer. Hogy még mindíg a remény szó mentén minősítsem a napot, bizony vérmes reményekkel vágtunk neki az útnak, pedig a reggeli indulást ónos eső cifrázta. 

Mi is volt a valóság. Először is a hely. Nem a "környékére" mentünk  egy marhatelepnek, hanem konkrétan a tehenek közé, be a telep közepébe, bokáig gázolva a hugyban, szarban. Trágyát is mondhattam volna, de ez annál büdösebb volt. A másik csalódás, hogy a beigért madarak nem gerlék voltak, hanem parlagi galambok. Ráadásul kiokosított galambok, mert már a sokadik csoportot csábították ide az élelmes vendéglátók. A mindenütt elszórt üres töltényhüvelyek is erről árulkodtak.

Ha nem a mi kárunkra történik mindez, úgy minősíteném a meghívást, hogy ügyes, nagyon ügyes. Semmi befektetés, elég szép haszonnal ! Egy biztos, ezek a turpisságok elég hamar kiderülnek és a hitelét vesztett vadásztársaság gyorsan elnyeri a mesebéli "negyven rabló" címet. Akkor meg már tojózhatják a saját galambjaikat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.