Kb. húsz évvel ezelőtt voltam ugyanott vendég, ahol egy hét óta saját jogon vadász. Érthetőbben. Gemencről van szó. Húsz éve, az akkori fővadász hívott meg, hogy miért, azt már nem tudom. Nagyon nagy szó volt ez akkoriban, izgatottan készültem rá, hiszen vadászati szempontból maga a paradicsom az a Mohácstól az országhatárig húzódó, zömében ártéri erdős rész. 

Már koradélután felültünk egy lesre, ugyanis izgalmamban egy órával hamarabb érkeztem a megbeszéltnél. Nem baj,egy kicsit elbeszélgetünk -  javasolta Feri, a fővadász. A "beszélgetünk" azt jelentette, hogy ő beszélt én meg lerágtam a számszélét, mert sorjáztak ki a disznók a szóróra, de a házigazda szót sem vesztegetett rájuk, más volt a téma. Édes Istenem, szóljon már egyszer, hogy lőhetek - fohászkodtam. Lassan szürkülni kezdett, ekkor észrevette rajtam, hogy le sem tudom venni a szemem a disznókról - "akik" remekül tűrték a beszélgetést, talán megszokták. Na jól van, a gyerekkorom többi részét majd máskor mesélem, balról a harmadik kis süldőt lőheted- jött a "feloldozás".

Tegnap ugyanitt - a húsz évvel ezelőtti vadászat színhelyén -  vadkárelhárítás címén, mint saját jogú vadász ültem és gyönyörködtem a Holt_Dunába szálló vizivadakban, nyári ludakban, réti héjában, kócsagokba, de még szalonkát is láttam. Még világosban kezdtek a disznók előbújni, kicsik, nagyok, göbék, kanok, lehetett válogatni.

Öten voltunk, öt disznó esett - kinek-kinek szerencséje szerint. Hűha, ez már igen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.